Szolgálati közlemény

Dear mindenki és szpesöl gesztsz,

ennek most - ezzel a bejegyzéssel - vége. De mindenki megnyugtatására közlöm: van folytatás. Tumbász lettem, megtaláltok itt. Nem hiszem, hogy a freeblogra visszatérek, pedig tényleg jó volt, csak egyszerűen egyszerűbb a tumblr-t használni jelenleg. Meg ilyenek. Köszönöm mindenkinek a részvételt ezen a blogon, egyelőre fogalmam sincs, hozzá lehet-e szólni a másikon, meg hogy működnek ott a dolgok. De majd kiderül.

És ne felejtsétek el: nincs forma, sem tartalom. A dolgok önmagukban semmilyenek.

Isten velünk!

Mindent lehet

Aszondják, hogy a diktatúrában igen vagy nem volt a kérdés. Hogy van-e Isten, az ott bizonyos értelemben könnyebb út volt. Mert ezen múlott minden. Most meg demokrácia van, és isten is egy lehetőség a sok közül. Teszem azt, én már nem fogok olyat leírni a naplómba, se az önéletrajzomba, és rólam se fognak, hogy aszondja:

"A pszichoanalízissel kapcsolatos érdeklődésem Ferenczi Sándor magasirodalmi, szívhezszóló analitikus prózája alapozta meg, aztán a véletlen: 7-8 kötet Thalassa került hozzám, mintegy véletlenül. Ez volt a 90-es évek egyetlen valamirevaló pszichoanalitikus tárgyú folyóirata, méghozzá igen magas minőséget képviselve."

És a hulladékhoz való viszonyomat ma még ki sem elemeztem.

Az út végén

Megnyugtató a tudat, hogy semmilyen út végén nem vár ránk jutalom. Ha elfogadjuk, hogy nem jár nekünk semmi, akkor megérthetjük, hogy mindennel csak nyerhetünk.

Dezső inda hausz

A magyar érettségi a téma a gimis osztálylevlistán.

1. ugyanis magyar fakton vettünk olyan nevesincs irókat(Kertész..:)), akiknek közük nem volt az alkotáshoz, azaz bocsánat az alkotáshoz volt, csak nem az íróasztalnál, hanem mellékhelyiségben.. (írja L.)

2. Bár nem irodalmi vitakör ez itt, de Kertész az egész világon elismert
író, 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. (Azaz az egész világon van
neve.) De ha kevésnek tartod a világ legrangosabb elismerését, tiszta
szívvel ajánlom, hogy mérd meg te magad Kertész műveit a foteledben
ülve. ... Állítólag soha nincs késő. (írtam én)

3. Na jó, azért a Kertész úr Nobel-díját nem tudom, mennyire lehet tárgyilagosan értékelni (én perpill nem tudom ezt tenni). Mondjuk én nem olvastam tőle semmit, szóval ilyen véleményem nincs, de ebben a témában mindig gyanús, hogy a díj  a téma miatt "jár"... Persze ugyanezt akár Szolzsenyicinre is mondhatnám, igaz, őkörüle és a témája körül tizedannyi felhajtás sincs (és nem is volt) (írta S.)

4. Kedves S,

mi az üzenet? Komolyan kérdezem.

Nem felvágásból (na jó, de!), de nagy valószínűség szerint az egyetlen
olyan kurucinfó olvasóval beszélsz, aki még Morvai Krisztina : Terror
a családban című könyvét is elolvasta, hogy ne a buta embereknek
legenerált valóságon kelljen élnem. Pedig nekem sincs több időm
ezekkel foglalkozni, mint bárki másnak. Úgyhogy nagy szeretettel tudom
ajánlani

Kertész Imre: Sorstalanság
Kertész Imre: K. dosszié
Kertész Imre: A száműzött nyelv

könyveket.

Szolzsenyicinről keveset tudok, az is pont az ellenkezője annak, amit írtál. ;)

A legjobbakat

(írtam én)

5. Ezek után már csak azt tudom mondani, hogy : Ki a faszom az a Jan Slota???????

Katasztrófa

Amelyik szöveg nem okoz katasztrófát az életemben, azt minek olvassam el? Amelyik találkozás nem katasztrófa, az minek van? Amelyik nap nem ér katasztrófa, az minek van?

Emlék: szerettük volna, ha minálunk is cirpel esténként a tücsök a telken. Akkor még látni lehetett a csillagokat, és éjszakánként különös repülő valamiket figyeltünk, amik odafent, rettentő messze egymással kergetőztek, mint játékos égitestek. Egy délután átmentünk a barátaink telkére, és mint rendesen kell, fűszállal egész befőttesüvegnyi tücsköt fogtunk össze. A befőttesüveg régen a gyerekek barátja volt, tücsökkel tele még ma is izgalmasabbnak találnám, mint egy iPhone-t, holott a befőttesüveget ugyanaz az apparátus hozta létre, mint ami az iPhone-t. Azóta vannak tücskeink, szólnak, cirpelnek minden nyári estén. A csillagokat már nem látjuk, elfedi őket a fénynek vélt emberi ostobaság köde. És ha időnként még leterítünk egy pokrócot a fűbe...

Háború jön

Csak tudnám, ki halt meg
nagy, suhogószárnyú kra-kru madarak
mint értéktelen, hátrahagyott dög fölött
így látom most a tavaszi kertet.
Rábólintok. Háború jön.
Megnyugtató gondolat, végre:
Mi belül már régóta pokol
ím, kívülre vetül.
Hiába próbáltam: minden humanizmus
szükségképp tömegmozgalomba fordul.
Legyen hát háború (akaratunk ellenére)
de nem okkult, nem utolsó
hanem profán, megszentségtelenített
mint a préda, a föld.
Végre, annyi kerülő után
nem csak szóban, de tettben is
a földdel tesznek egyenlővé.
Minden a helyére kerül:
Kővé lesz mind, mert elfeledte már,
miből részesül.

Naugye

Álmomban többek között egy bizonyos HL Budapesten tartózkodott, vagy inkább tartózkodik éppen. Felhívtam ma délután, hogy tényleg itt van-e, és meséli, hogy gőzerővel dolgozik valamin, amit a hétvégén Budapestre kell szállítania für Herr L.

Valószínűleg igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy a valóság tökéletesen tükröző, tökéletes gömbök szabályos rácsszerkezetéből értelmeződik a tudatunkban, és az egészen távoli becsillanásokat is képesek vagyunk észlelni, majd azokkal tudatos-tudattalan folyamatok keretében újabb realitás alatti vagy feletti síkokon műveleteket végezni.

A pillangó álma avagy Figyelem

ezeket a bőrcsizmás, műkörmös, derékmutogatós, becsinálthajús lányokat - 14-től felfelé, mint nagyrafújt színes buborékok, party előtt, party után, kicsimmel, tündérkémmel, legjobb barinőmmel. Már mindegyik tud pucsítani az objektívnek, s tán már akkor is pucsít, ha nem kamerázzák, de kétlem, hogy az Egésszel több kapcsolata lenne, mint egy folyton a legkisebb feszültségre, az energiamimimum elvére törekvő, csak a felszínén létező színes, fényt visszacsillantó buborék. Ezek csak a vonzásban élnek, optikai vonzalom, s ha kérdeznénk őket, egész biztosan vonzódnak is, végzettségük nincs, de lesz, és talán ők se tudják, minek, de a felszínen egy koccanás erejéig olyan jól megcsináltak voltak. Magassarkú, pornókurva bőrcsizmában, nagy, bolti eladó műkörmökkel, feketére biflázott szemekkel és a csípőnaciból félig kilógó picsával pózolnak a vágóhídon az Első Csábító utánzatainak utánzatait utánzó utánzatok. Ez az átkozott hiperrealitás, amit folyton folyvást létrehozunk, ezek, meg az én tudatom, és már nincs egy ember vagy egy Isten, akitől bocsánatot lehetne kérni azért, hogy ebben én is részt veszek, nem lehet kiszállni, mert nincs hová, csak egy újabb, egy újabb valóságszimulációba.

Minden egyes ébredésnél azt kérdezem: ez még mindig csak játék, ugye?

Dezsőmail

1. Az első levelem

Üdv,

olvastam a régi .... honlapodon, hogy megvan a ...DVD, és van hozzá egy szinkron CD is.
Ha a magyar CD ehhez a német DVD-hez tartozik, én szívesen ráteszem a hangot.

Várom válaszod:
Gergő

2. A címzett válasza

1. Nem szoktam tegeződni ismeretlenekkel
2. Ahhoz, hogy ilyesmit rábízzak valakire, kicsit többet kellene tudnom róla
3. Nem szeretem az anonim leveleket

3. Válaszom a címzett válaszára

1. Isten hozta az interneten. Már 1998-ban is tegeződött mindenki.
2. Lett volna lehetősége kérdezni. Segítek: "Kedves Gergő, kérem
küldjön egy bemutatkozó levelet, melyben leírja, miért érdekli önt a
téma."
3. Maga szerint hol érdekel engem, mit szeret? Ha nem fogta fel, hogy
szívességből, ingyen munkára csúsztam méltóságos lábai elé, akkor
nagyon sajnálom. Elhiheti, hogy van jobb dolgom, mint német DVD-kre
rábütykölni a hangot mások helyett.

Természetesen nem kötelessége elfogadni a felajánlott segítséget, vagy
örülnie annak, hogy valakit érdekeltek az internetre feltöltött
tartalmai. Bízhat benne, hogy többé nem fogom tegeződő, anonim
levelekkel zavarni.

Gergő

Latin rítusú ("trentói" vagy "tridentinum előtti") mise

Körülbelül egy éve volt, hogy azt álmodtam, törekednünk kell a latin rítusú mise helyreállítására. Három pontban foglalta össze az álom, mit kell tenni:

1. Ismét főoltár felé történő (ún. háttalmisézés).
2. Latin nyelven történjen a szertartás.
3. Egy szín alatti áldozás a hívőknek.

Felébredvén fogalmam sem volt, honnan jött ez az egész, miért álmodtam. Aztán utánaolvasgattam a dolgoknak, és érdekes, de egyet kell értenem az álom utasításával.

Budapesten 2006 környékén kezdtek el latin rítusú miséket tartani, kaptam is meghívót ilyenekre, de akkor ez egyáltalán nem érdekelt.